Szeretnénk nektek bemutatni Király Anikót, aki 2018-ban másodszorra folytatott adománygyűjtést az UNICEF gyermekmentő programjainak támogatására. Az alábbi interjúban a Hard Dog Race (HDR) nevű verseny kapcsán számolt be nekünk tapasztalatairól, élményeiről.

Mesélnél egy pár szót kérlek magadról, és arról, hogy hogyan kerültél először kapcsolatba az UNICEF-fel?

A munkám mellett több önkéntes program résztvevője is voltam már, hiszek benne, hogy apró gesztusok, jócselekedetek, tettek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobbá tegyük a világot. 2017 áprilisában indultam életem első futóversenyén, a 32. Telekom Vivicittán, már az UNICEF színeiben.

Be tudnál minket avatni abba, hogy pontosan miről is szól a HDR és hogyan zajlott rá a felkészülés? Hónapokig tartó felkészülés előzte meg a Hard Dog Race versenyt, amin Apollóval, a szuper okos, 2 éves border collie-val vettünk részt. A versenyen a Wild távot teljesítettük, ahol egy 12 km hosszú pályán 22 akadállyal kellet megküzdenünk. Ez a verseny nem csak rólad szól, vagy a kutyádról, hanem kettőtök együttműködéséről is. Hat láb és két szív együtt küzd végig. Sok futó és erőnléti edzés előzte meg a versenyt. Változatos terepeken készültünk Apollóval, az edzéseken és a versenyen is egy speciális futó övet használtunk, ami mindkettőnk számára megkönnyítette a versenyt.

Miért tartod fontosnak, hogy jótékony sportolóként vegyél részt egy versenyen?

Kitartóbbá és küzdőbbé tesz a tudat, hogy nem csak magamért, hanem egy nagyobb célért küzdök. Jó érzéssel tölt el, hogy én is tehetek azért, hogy a világ ne legyen ennyire veszélyes a gyerekek számára.

Mi volt a legjobb élményed és ajánlanád-e másoknak is, hogy csatlakozzanak az UNICEF Csapathoz?

A HRD távon is természetesen viseltem az UNICEF pólót, a szurkolók között volt aki bekiabált, hogy szép dolog, hogy a gyerekekért futok. Ez plusz energiát és kitartást adott, örülök, hogy másokhoz is el tudom juttatni egy versenyen az UNICEF üzenetét és céljait. Másoknak is ajánlanám, hogy csatlakozzanak ehhez a szuper csapathoz és mentsünk együtt gyermekéleteket.

Mit üzensz azoknak, akik félnek belevágni egy adománygyűjtő kampányba, de szeretnének a közösség részei lenni?

Azt üzenném, hogy semmiképpen ne féljenek belevágni, mert új barátságok, új célok, új érzések várják őket az önkéntesség útján. Több lesz tőle az ember és emberibb hősöket talál, ha mások segítőivé válik

Az UNICEF Csapat eddigi legsikeresebb adománygyűjtőinek egyike Vasvári Tamás, közgazdász, aki a 30. Spar Budapest Maratonon teljesítette élete első maratonját, és ennek apropóján csatlakozott az UNICEF Csapathoz. Barátai a gyűjtésén keresztül több mint 54 ezer forinttal támogatták az UNICEF céljait.
Tamást élményeiről, motivációiról és jövőre vonatkozó célkitűzéseiről kérdeztük.

– Hogyan találtál rá az UNICEF csapatra, és milyen indíttatás vezérelt, amikor csatlakoztál hozzánk?
Vasvári Tamás: – Az UNICEF csapatát több korábbi futóversenyen is láttam, de standjukat először az őszi budapesti félmaraton után kerestem fel: érdekelt, miképpen ölthetem magamra az UNICEF csapat pólóját. A verseny után hazaérve még délután felkerestem a csapat honlapját és regisztráltam. Tetszett az ötlet, hogy segíthetek, de akkor még elég elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaha akár egy forint támogatást is összegyűjtsek.

– A barátaid, ismerőseid mit szóltak hozzá, amikor megtudták, hogy a sportolásodon keresztül gyűjtesz? Milyen volt a fogadtatás? 
– Egyértelműen pozitív volt a fogadtatás, sok biztatást és támogatást kaptam. Ezt tükrözi az is, hogy a fenti támogatást tizenheten adták össze.

– Amúgy is rendszeresen sportolsz és indultál volna a versenyen, vagy kifejezetten a jó cél és a nemes ügy vezérelt? Mekkora plusz motivációt jelent az neked, hogy tudod, nem csak magadért versenyzel, hanem közben rászoruló gyerekeknek is gyűjtesz? 
– Három és fél éve futok rendszeresen, a maratoni motiváció korábban megszületett. De a 33 km után a Margitszigeten eszembe jutott, hogy mennyi támogatást sikerült összegyűjteni. Büszke voltam barátaimra, és ez megmosolyogtatott, biztos ez is lökött rajtam egyet a holtponton.

– Fogsz még részt venni a jövőben hasonló gyűjtésekben?
Első maratonból csak egy van, így az újabb versenyeken más apropót kell találnom a további gyűjtésre. Mindenképpen tervben van, de ezt a plusz hozzávalót még keresem.

– Mi miatt ajánlanád az UNICEF csapatot másoknak?
– Jó érzés egy nemes célt támogatni. Ez erőt ad a futás előtt, alatt és után egyaránt.

Sikeres gyűjtői sorozatunkban bemutatjuk Jókay Tamást, akit  a Vivicittan volt szerencsénk megismerni, és aki azóta futó csapatunk egyik leglelkesebb tagjává is vált. Beszélgetésük után nem volt kérdés számára, hogy idén már maga is a jó ügy szolgálatába áll, és a rászoruló gyermekek megsegítésére gyűjt futásával.

A civilben tréninggel, tanácsadással foglalkozó férfinek idén a Vivicitta és a WizzAir félmaratonon összesen kb. 100 ezer forintot sikerült összegyűjtenie, előbbi versenyen a gyermekek védőoltására, míg utóbbin már nem konkretizált célra ment a gyűjtés, így az adományozók maguk dönthették el, mely, az UNICEF által képviselt célra ajánlják fel tetszőleges összegű adományukat.
Tamást élményeiről, motivációiról és jövőre vonatkozó célkitűzéseiről kérdeztük.

– Hogyan kerültél kapcsolatba az UNICEF Csapattal?

Jókay Tamás: – Ez egy érdekes történet. Tavaly még saját indíttatásból indultam el a Vivicittán, ám a helyszínen találkoztam egy régi kedves ismerősömmel, szóba elegyedtünk, és hamarosan megtudtam, hogy ő az UNICEF Csapat szervezőjeként és tagjaként vesz részt az eseményen. Egyből nagyon megtetszett ez a kezdeményezés, így a fejembe vettem, hogy a következő évtől én is csatlakozom hozzá. Ennek megfelelően a 2015-ös Vivicittán már az UNICEF Csapat tagjaként teljesítettem a félmaratont, és szerencsére a gyűjtésem is sikeresnek volt mondható.

– A barátaid, ismerőseid mit szóltak hozzá, amikor megtudták, hogy a sportolásodon keresztül gyűjtesz? Milyen volt a fogadtatás? Jól tudom, hogy van, akinek azóta éppen te hoztad meg a kedvét ahhoz, hogy ők is becsatlakozzanak?

– Igen, ez így van. Eleinte nagyon vegyes volt a fogadtatás az ismerőseim körében, de összességében azért szerencsére több volt a pozitív reakció, mint a negatív. És hát igen, van olyan ismerősöm, akinek annyira lelkesítően beszélhettem az UNICEF Csapatról, hogy azóta ő is beszállt, sőt, ha minden igaz, jövőre lesz még egy ismerősöm, aki ugyanígy fog tenni, mert ő is jelezte már nekem, hogy összekötné a kellemest a hasznossal. Alapvetően az a tapasztalatom, hogy magán a versenyen is nagyon pozitívan fogadják a kezdeményezésünket azok, akikkel együtt futunk, és a példánkat látva sokan felteszik maguknak a kérdést: mi miért nem gyűjtünk, ha már egyszer úgy is elindulunk a versenyen? Aki egyszer elgondolkodik ezen, az utána alighanem csatlakozni fog hozzánk, hiszen ez tényleg egy nagyon szerencsés és ötletes módja annak, hogy úgy tegyünk jót, hogy az közben nekünk is örömöt okozzon, miközben ez plusz erőfeszítésünkbe szinte egyáltalán nem kerül, hiszen a legtöbben amúgy is elindulnánk ezeken a versenyeken.

– A jövőben is részt veszel hasonló gyűjtésekben? 

– Igen, mindenképpen az a célom, hogy jövőre is az UNICEF Csapatot erősítsem a különféle futóversenyeken. Sőt, még lehet, hogy idén is futok egyet a SPAR maratonon, de ezt még nem döntöttem el. Közben pedig az ötletelésből is kiveszem a részem, hiszen többedmagammal együtt nagyon szeretném, ha valamilyen úton-módon még szorosabbra tudnánk fűzni és még összehangoltabbá tudnánk tenni ezt a kezdeményezést, hogy még inkább tényleges csapatként tudjunk megjelenni a jövőben a különféle futóeseményeken. Én bíztatok mindenkit, hogy bátran vágjon bele és csatlakozzon az UNICEF Csapathoz, mert ez egy olyan dolog, amivel semmit nem veszíthet, viszont annál többet adhat olyan fiatal kis embereknek, akik segítségre szorulnak.

Bemutatjuk Kimmel Zsoltot. Olvassátok el beszélgetésünket a K&H mozdulj! Félmaratonon indult csapattagunkkal élményeiről, tapasztalatairól.

Jelen cikkünk főhőse Kimmel Zsolt, 33 éves budapesti lakos, aki civilben egy üzletberendezésekkel foglalkozó cégnél dolgozik, mint raktári vezető. A K&H félmaraton volt az első versenye az UNICEF Csapat tagjaként, és rögtön első nekifutásra sikeresen abszolválta a kitűzött 50 ezer forintos célt, amely azóta már a nehéz sorsú gyermekek megsegítésére lett fordítva. Zsoltot élményeiről, motivációjáról és jövőbemutató terveiről kérdeztük.

– Mióta vagy az UNICEF csapat tagja? Hogyan találtál ránk, és milyen indíttatás vezérelt, amikor csatlakoztál hozzánk? 

Kimmel Zsolt: – Idén májusban a K&H félmaratonra készülve jött szembe velem az UNICEF Csapat felhívása. Jó ideje fontolgattam már, hogy össze kellene kötni a kellemest a hasznossal, így hát jelentkeztem. Szociálisan érzékenynek tartom magam, szerveztem már ruhagyűjtést hajléktalanoknak, de részt vettem egy rászorulóknak ételt osztó szervezet életre keltésében is. Ahol tudok, segítek, és ha ezt a hobbimon keresztül tudom megtenni, az külön öröm számomra.

– A barátaid, ismerőseid mit szóltak hozzá, amikor megtudták, hogy a sportolásodon keresztül gyűjtesz? Milyen volt a fogadtatás? 
– Pozitív volt a fogadtatás mindenki támogatott a gyűjtésben, voltak olyanok is köztük, akikről nem hittem volna, hogy megérinti őket az ügy.

– Mekkora plusz motivációt jelent az neked, hogy tudod, nemcsak magadért versenyzel, hanem közben rászoruló gyerekeknek is gyűjtesz? Segít ez a tudat átlendülni a holtpontokon?
– Hatalmas pluszt adott a tudat a K&H-n a 40 fokban, hogy ezt nemcsak magamért csinálom, hanem számítanak rám a támogatóim is és a gyerekek is, akikhez el fog jutni az adomány.

– Fogsz még részt venni a jövőben hasonló gyűjtésekben? 
– Jelenleg is gyűjtök: a WIZZAIR félmaratonon indulok az UNICEF csapat színeiben.

– Mi miatt ajánlanád az UNICEF csapatot másoknak? 
– Azért ajánlom, mert egy nagyon jó csapat, melynek tagjai egy nagyon nemes célért küzdenek. Valahol olvastam egy idézetet, ami így hangzik: „Egy embert az jellemez igazán, ahogy a gyengébbekkel bánik.”